2011.június 23.csütörtök

Közös reggelivel kezdjük a napot. Zarándokreggelivel, ami nem más mint kétszersült, keksz, vaj, lekvár és kávé. Szerencsére csak elvétve kötelező.....Néhány kilométer megtétele után eljutunk a vörösboros kúthoz, ahol persze mi is megkóstoljuk a borocskát :-)

 Aztán megváltozik a táj, olyan caminosra....hosszasan látjuk magunk előtt kanyarogni az utat. Az utunkat....Művelt területeken haladunk sokáig. Hihetetlen, hogy milyen kicsi területeket is megművelnek! Öntözik a földeket és ettől szép zöld minden. Honnan van ennyi vizük????? Találkozunk Hörmennel is, aki bőszen integetve kerekezik el mellettünk, majd az első emelkedőn tolja drótszamarát...pedig nem mondhatni éppen hegynek, ahová fel kell jutni. Mi ezen annyira nevettünk!!!!

Mai célunk Torres de Rio. Hosszas gyaloglás után megpillantunk egy falut....ez csakis a mi falunk lehet. Megörülünk, hiszen elfáradtunk. Ahogy közeledünk, látjuk ám, hogy a helységnév tábla igen rövid :-) Bizony ez még csak Sansol........Meg is pihenünk a kis falu egyetlen terének kútjánál. Még el sem hagyjuk Sansol, máris Torres de Rioban vagyunk! Micsoda meglepetés :-)

A zarándokszállás is egész kellemesnek ígérkezik. Én megörülök a mosógépnek, mosson kézzel aki hős! De nem én.....

2011.június 22. szerda

Estelláig megyünk, ez pontosan 30 km
Hűvöskésen indul a reggel, de aztán kisüt a nap, de még mennyire...
Talán az egyik legszebb szakasz volt a mai. Volt hegyre fel, festői kisváros , finom reggeli kávé és még sok minden más.
Obanos városkában kávézunk, aztán tovább haladunk faluról falura: Puente del Reina, Manenu, Ciraqui és a felhők közül kibújó Lorca. Gyaloglás közben elhatározom, hogy főzök valami finomat, ha lesz konyha az alberge-ben. Valami egyszerűt, de finomat. Régóta probléma már az étkezés. Szinte minden nap eszem joghurtot, nektarint, paradicsomot, tonhalat és persze bagettet....

Estella nehezen mutatta meg magát, én már kezdtem nyűgös lenni. Kínomban már a hátizsákom is elneveztem. Sőt. Egyenesen becéztem (Bucóka)
Végül beérkeztünk és a város elején meg is találtuk a szállásunkat ( 6€, szépen alakul ) gyorsan kimossuk a holminkat, zuhanyozunk és indulunk vásárolni a vacsihoz. Persze minden üzlet zárva, szieszta van. Sétálgatunk hát a városban, iszunk egyet a bárban (a bár tulajdonképpen egy kávézó jellegű büfé). Bevásároltunk, hazafelé a gyógyszertárban kértem valami csodaszert a fájó lábamra. Aranyos volt a patikus, azonnal kezelte is fájó testrészemet.
Főztünk egy finom sonkás, paradicsomos pennét. Nagyon jól esett! Mosogatás után szóba elegyedtem Manuélával, a 6 hónapos terhes kismamával. Jó volna tudni, hogy mi késztette az út megtételére......Nyomós indok kell legyen, az biztos!

2011. június 21. kedd

Cél: Uterga 31km
Reggel vidáman indultunk útnak, szinte észrevétlenül értünk Pamplonába, mely elvarázsolt teljesen. Mozgalmas, tradicíonális spanyol város, rengeteg szép és hatalmas épülettel. Sikerült bemennünk a nagytemplomba, magával is ragadott a hangulata! 
A városból kivezető úton többen is sétáltak a déli kánikulában, látszatra minden ok nélkül......a férfiak nagy része egy jókora botot is vitt magával, melynek funkciója előttünk teljesen ismeretlen. Ez egy méteresnél rövidebb bot, nem sétabot, annál rövidebb. Szerintem sosem tudjuk meg mi célt szolgál......

Hosszan haladunk a szántóföldön, tűző napon és bizony az én bokám rettentően fáj, kezdeményezek is hosszabb pihenőt....
Újult erővel indulok fel a hegyre, bár már érzem, hogy fájdalmas lesz a lefelé vezet út! :-( És igazam lett. Le is maradtam Ildustól, összezördültünk ezen rendesen. De legalább ismét megbeszéltük, hogy nem kell várni egymásra, mindenki haladjon a maga tempójában.
Megismerkedtünk Hörmennel, aki Venezuelából jött és kerékpáron teljesíti a Caminot.

A hegy tetején ez az érdekes zarándok emlékmű fogadott minket. Vaslemezből készült, ezért a látványért nem másztam volna fel, az biztos.
No, mindegy, pihenünk egyet aztán irány Uterga, keresünk egy kellemes albergue-t és alszunk egy jót.

2011.június 20. hétfő

Terv szerint Larrasoana-ig megyünk, laza 28 km a mai adag. Erdőben kezdjük utunkat és ezt nagyon élvezem. Az elkövetkező napokban erre - mármint erdőre - nem lesz kilátásunk. Megkapom a drágámtól az első sms-t, pedig azt mondta nem fog írni.....Majd délután a következőt, melyet meg is könnyezek. Nem lesz könnyű ez a bő két hét, jobban hiányzik, mint gondoltam. Legelőkön haladunk tovább, lakott területtel sem nagyon találkozunk. A lábam fáj, fként a bal térdem. Zubirinél megpihenünk a patakparton és kiderül, hogy nem csak nekem fáj a lábam...a patak hűvös vize jót tesz. Lorenzóval ismét összefutunk, fájlalja a térdét nagyon. Adtam neki tigris tapaszt, de fenntartással fogadta, gyógyszertárt keres, de Zubiriben nincs. Lassan haladunk tovább, a zarándokszállás ára ismét alacsonyabb, 8€.....
Találkozunk magyarokkal! A nyugdíjas házaspárral már találkoztunk az előző szálláson is, ezúttal hosszasan tudunk beszélgetni is. Vacsorát is veszünk egy érdekes kisboltban....éppen olyan háztartási hűtőben tartja a felvágottat, mint amilyen nálam otthon is van. Érdekes.....

Zarándokszállás

július 19.vasárnap

Korán reggel indultunk. A reggelit, mely a szállásdíjban benne volt, nem kaptuk meg, de azért egy isteni, meleg croissant sikerült szereznünk...:-). Izgatottan teltek az első kilométerek, könnyedén vettük az emelkedőket, mosolyogtunk. A bakancsom egyre kényelmetlenebbé vált, de a látvány, mely elénk tárult, mindent felülmúlt! Gyönyörű a Pireneusok!

Az állatok szabadon mászkáltak a hegyen. Birkák, lovak. Én bizony eleinte tartottam tőlük....Ez a szegény kis jószág csak azért került hozzám ilyen közel, mert eltörött az egyik lába.
Dyckoval tartottunk egy kisebb pihenőt a hegy tetején, a friss levegő bizony alaposan fejbe vágott! Legnagyobb meglepetésemre volt olyan zarándoktárs, aki kifeküdt egy kellemes fa tövében és könyvet olvasott, elmerülten!
Többször is találkozunk Lorenzoval, aki nem nem diktál magának túl nagy tempót....

Bármerre is néztünk a hegyekben mindenütt festői volt a látvány. Nem tudtunk betelni vele....Pedig még mennyi élmény várt ránk! El sem tudtuk képzelni...A bakancsom olyan szinten törte fel a lábamat, hogy kénytelen voltam szandálra váltani. Micsoda megváltás volt! Nem mondom azt, hogy nem fáradtunk el, de nehezebbnek képzeltem el ezt a szakaszt.

Zarándokszállás Roncesvalles
Nagyon kényelmes szállás annak ellenére, hogy egy légtérben aludtunk közel százan. Az ára is elfogadhatóbb volt mint Jean PP-ben, 10€
Ha így haladunk tovább, a végén még nekünk fizetnek, hogy ott alszunk....

Hátizsákom menetre készen
már itthon tudtam meg a súlyát, 12,5 kg

Saint Jean Pied de Port este

Hiányzik. Ahogy gondoltam. És ez az érzés elkísér végig. Tudom. Talán, ha jó utat kívánt volna...talán könnyebb lenne a szívem. Talán.

június 18.szombat

Carcassonne

Faljuk a kilométereket. Hűvösebb az idő, mint amire számítottam. Persze még csak Franciaországban járunk.....majd Spanyolban! Carcassonne-ban megállunk megnézzük a várat és kinyújtóztatjuk elmacskásodott tagjainkat. Még mindig hűvös van, de a vár gyönyörű. Találkozunk az első pelegrinoval.....ő már gyalogol.........mi nem :-)

Folytatjuk utunkat Saint Jean Pied de Port-ba, vidáman és tele kíváncsisággal.
Mikor beérünk a számomra meglepően forgalmas kisvárosba, kissé összekapunk. Ez meglep. Eddig akkora volt az egyetértés! Az izgalomnak tudom be......Ha nem is túl könnyen, de megtaláljuk a zarándokirodát, megkapjuk az útlevelünket, első etap térképével és egy útvonaltervet. Már csak az autót kellene biztonságba helyezni, becuccolni a zarándokszállásra - ami nem éppen olcsó 12 €. Ha ilyen árban lesz, nagy lesz a csóróság......Ettől ismét feszült lesz a hangulatunk, de holnap INDULUNK!!!!! Megismerkedtünk Lorenzóval, aki a szobatársunk lesz ezen a éjszakán.

Június 17. péntek

Hát....elérkezett ez a nap is. Ma indulunk! Mindjárt munka után......de addig is minden gondolatom az úton jár.....Szívem kissé szomorú, mert távol leszek a szívemnek oly kedves személytől, aki nem túl boldog ettől az úttól. Gondolom félt is, hiányozni is fogok neki. Remélem....Minden esetre nem kívánt jó útat és tegnap meghiúsult a találkánk is :-( Ilyen hangulatban kell elindulnom a nagy kalandra????? Nem már! Indulás előtt még találkoznom kell vele, ha mást nem 5 percre....Lehet, hogy nem kellett volna?!?!?! Hűvös volt. Fáj.
Zsákom tele, a súlyát nem tudom. Nem mértem le, mert nem akarom tudni. Minden cucc kell és kész. Annyi, amennyi. Cipelem.
Elköszönünk a barátoktól és indulunk. Váltott vezetéssel haladunk. Ildus kezd, én majd később. Ausztriában iszunk egy fincsi kávét, nevetgélünk. Dycko a mobilját a WC-ben felejti....jól kezdődik......meg lett a telcsi, folytatjuk utunkat. Olaszországban átveszem a vezetést, San Remonál sikerül lekeverednem a pályáról......húúúúú ez a város gyönyörű!!!!!
Elálmosodom. Sofőrcsere.