Az ÚT

Nem is tudom mi jelentett nagyobb élményt? Végigjárni? Mesélni róla? Tény, hogy az írással újraélem azokat a napokat.
Visszahúz a szív....

2011. szeptember 30., péntek

2011.június 23.csütörtök

Közös reggelivel kezdjük a napot. Zarándokreggelivel, ami nem más mint kétszersült, keksz, vaj, lekvár és kávé. Szerencsére csak elvétve kötelező.....Néhány kilométer megtétele után eljutunk a vörösboros kúthoz, ahol persze mi is megkóstoljuk a borocskát :-)
 Aztán megváltozik a táj, olyan caminosra....hosszasan látjuk magunk előtt kanyarogni az utat. Az utunkat....Művelt területeken haladunk sokáig. Hihetetlen, hogy milyen kicsi területeket is megművelnek! Öntözik a földeket és ettől szép zöld minden. Honnan van ennyi vizük????? Találkozunk Hörmennel is, aki bőszen integetve kerekezik el mellettünk, majd az első emelkedőn tolja drótszamarát...pedig nem mondhatni éppen hegynek, ahová fel kell jutni. Mi ezen annyira nevettünk!!!!
Mai célunk Torres de Rio. Hosszas gyaloglás után megpillantunk egy falut....ez csakis a mi falunk lehet. Megörülünk, hiszen elfáradtunk. Ahogy közeledünk, látjuk ám, hogy a helységnév tábla igen rövid :-) Bizony ez még csak Sansol........Meg is pihenünk a kis falu egyetlen terének kútjánál. Még el sem hagyjuk Sansol, máris Torres de Rioban vagyunk! Micsoda meglepetés :-)

A zarándokszállás is egész kellemesnek ígérkezik. Én megörülök a mosógépnek, mosson kézzel aki hős! De nem én.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése