2011.június 24.péntek

Ez egy nagyon mozgalmas nap volt. Navarette a célállomás és ma sem megyünk 30 km alatt.
Reggel szinte hűvösben indulunk, aztán kisütött a nap és ismét izzadtunk....De szép zarándok alakú az árnyékom! :-)
Folyamatosan váltom a bakancsom a szandállal. A bakancs a vízhólyagok miatt kényelmetlen, a szandálban meg a bokám fáj.
Nem mondható, hogy hamar elértük Logrono-t......A várost jelző tábla után még hosszasan gyalogolunk, mire elérjük a szép kis történelmi várost.
A város határában elhelyezem a napok óta hurcolt kövemet. Bízom benne, hogy egy gondot elhelyeztem itt és ezzel már könnyebb is lesz az életem. A város hihetetlenül szép.........és nagy :-)
És én ráadásul farkaséhes voltam, Ildus meg bakancsot akart venni, mert a réginek levált a talpa. Elhatározzuk, hogy eszünk egy zarándok menüt....de nem sikerül éttermet választanunk és én ettől nagyon nyűgös lettem. Míg a csajok keresnek egy éttermet, addig írok egy segélykérő sms-t. Hiányzik. Az ölelése most megnyugtatna, de Ő 1500 km távol van. :-( Virtuális ölelés küldött és ettől egy kicsit jobb lesz a hangulatom. Ildus is vesz egy jó bakancsot, eszünk egy finom menüt...és máris indulunk tovább.

Érdekes helyeken haladunk tovább. A lábam egyre jobban fáj, egyre sűrűbben állunk meg pihenni. Isteni sugallat hatására beveszek egy szem cataflámot és nem csak a fájdalmam szűnik meg, de még a hangulatom is egész vidám lesz a hatására....
A zarándokszállás szép, egyedül alszunk egy 12 ágyas szobában, külön fürdőszobával, 8€-ért. Vacsorát nem is eszünk, egy park padján csipegetünk valami csipszfélét és megyünk is aludni. Hajnalban hangos jajjgatásra riadunk, majd valaki be is nyit a szobánkban azután érdeklődve, hogy esetleg valamelyikünk orvos-e? Óra elteltével csendesül el a ház. Reggel megtudjuk hogy mentő vitte el a fájdalomtól jajjjgató zarándoktársat.