2011.június 27. hétfő

Nem is gondoljuk, hogy ma milyen bonyolult napunk lesz. Ami a távot illeti, tartjuk magunkat a a napi 30-as átlaghoz, így ma sem pihenünk. A zarándokirodán kapott útitervből kiderül, hogy nem sok települést érintünk és még ráadásul nagy szintkülönbség is vár ránk. kb.350-400 méter
Nagy választásunk nincs, Agés a mai végállomás.
Napsütésben indulunk és végig nagy a meleg, izzadunk rendesen és bár utunk nagy részét erdőben tesszük meg, árnyék nincs. Legalábbis az úton nincs.
Találkozunk néhány vicces fazonnal, fiatalemberekkel.

A hegytetőn várt ránk jó pár szélmalom, ami Dyckót mindjárt jobb kedvre derítette. A hegymenetre nem vittünk magunkkal túl sok vizet, Ildus szerint a hegytetőn van büfé, fölösleges cipelnünk a vizet. Tévedtünk. Nem volt büfé......Jel sem sok, no meg útelágazás sem, így biztosak voltunk benne, hogy nem tévedtünk el. A lában igen csak fájt, de lassan kezdem megszokni....és a cataflám is sokat segít rajtam :-)
Mire nagy sokára leértünk a hegyről, olyan szomjasak voltunk, hogy a falucska határában lévő italautomatát megtámadtuk és jéghideg Coca-Colát ittunk, ami nem a kedvenc italom, de most jólesett.

Aludtunk is egy jót a templom tövében, míg Ildus talán már a zarándokszállást is elfoglalhatta. Rettenetesen éhesen ébredtünk, de semmi ehetőt nem találtunk a helyi bárban. Hátizsákunk mélyéről előkotortuk az életmentő műzli szeletet és aszalt áfonyát és útnak eredtünk.......
Alig hogy elindultunk Dyckót hívta a lánya, aki elmondta, hogy otthon hideg van és esik az eső folyamatosan. Itt bezzeg, hét ágra süt a nap, újságolta az én barátnőm. Óra múltával ezen jót röhögtünk! Pillanatok alatt olyan zápor zúdúlt ránk, hogy a rajtunk lévő ruhák teljesen eláztak, a lábbelinkkel az élén.....A hátizsákunk esővédőjét nem volt időnk felhúzni, gondoltuk elég az esőkabát.

Ma már tudom, hogy tévedtünk!
Szerencsére Agés t hamar elértük és az első utunkba eső zarándokszállásra beestünk. nem örültek nekünk annyira....Nem volt időnk Ildust felhívni, így ma külön aludtunk. Az eső folyamatosan esett, boltba menni nem volt esélyünk, szállásunk éttermében ettünk egy zarándokmenüt. A bor jólesett és az amúgy is kedélyes hangulatunkat csak fokozta. :-) A menü felejthető volt. A saláta finom volt (el sem rontható) a paéla is finom volt, de a dessert....ami a fotón egy gyümölcskosár volt.....a való életben egy ütött-kopott almát jelentett :-)
Kimostunk és gyorsan elaludtunk.