Az ÚT

Nem is tudom mi jelentett nagyobb élményt? Végigjárni? Mesélni róla? Tény, hogy az írással újraélem azokat a napokat.
Visszahúz a szív....

2011. szeptember 28., szerda

2011.június 22. szerda


Estelláig megyünk, ez pontosan 30 km
Hűvöskésen indul a reggel, de aztán kisüt a nap, de még mennyire...
Talán az egyik legszebb szakasz volt a mai. Volt hegyre fel, festői kisváros , finom reggeli kávé és még sok minden más.
Obanos városkában kávézunk, aztán tovább haladunk faluról falura: Puente del Reina, Manenu, Ciraqui és a felhők közül kibújó Lorca. Gyaloglás közben elhatározom, hogy főzök valami finomat, ha lesz konyha az alberge-ben. Valami egyszerűt, de finomat. Régóta probléma már az étkezés. Szinte minden nap eszem joghurtot, nektarint, paradicsomot, tonhalat és persze bagettet....
Estella nehezen mutatta meg magát, én már kezdtem nyűgös lenni. Kínomban már a hátizsákom is elneveztem. Sőt. Egyenesen becéztem (Bucóka)
Végül beérkeztünk és a város elején meg is találtuk a szállásunkat ( 6€, szépen alakul ) gyorsan kimossuk a holminkat, zuhanyozunk és indulunk vásárolni a vacsihoz. Persze minden üzlet zárva, szieszta van. Sétálgatunk hát a városban, iszunk egyet a bárban (a bár tulajdonképpen egy kávézó jellegű büfé). Bevásároltunk, hazafelé a gyógyszertárban kértem valami csodaszert a fájó lábamra. Aranyos volt a patikus, azonnal kezelte is fájó testrészemet.
Főztünk egy finom sonkás, paradicsomos pennét. Nagyon jól esett! Mosogatás után szóba elegyedtem Manuélával, a 6 hónapos terhes kismamával. Jó volna tudni, hogy mi késztette az út megtételére......Nyomós indok kell legyen, az biztos!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése